Ahogy 1985 óta minden évben, idén is megszervezte iskolánk a hattingeni Holthausen Gimnáziummal a diákcsere-programot.
Most különösen sok volt a jelentkező a németek és magyarok részéről is, összesen több mint 60 diák vett részt a programon. A mi korosztályunknak most nyílt lehetősége először utazni, 4 év nyelvtanulás után. Miután mindenki kitöltötte a rá vonatkozó kérdőívet, tanáraink igyekeztek hozzánk illő partnereket találni nekünk, majd partnereinkkel az interneten keresztül vettük fel a kapcsolatot. Elsőnek a német családok fogadták a magyar diákokat. Eleinte bátortalanok voltunk, hiszen egy idegen környezetbe kerültünk, más kultúrába, más szokásokkal. Hétköznapokon többször is iskolába jártunk a partnereinkkel. Az iskolában már az első napon a magyar zászló fogadott minket a német mellett, a kapcsolatot jelképezve, és ez mindenkit nagyon meghatott. Az épület hatalmas, a külön tudományágaknak külön tornyuk van, ennek ellenére nem olyan nagyok a követelmények, mint a mi iskolánkban. Az órákon jó a hangulat, bár a diákok nem annyira fegyelmezettek. Az oktatási rendszerük hasonló, bár egy tanítási óra 1,5 órás, és utána hosszabb szünetek jönnek. Az osztályozás 1-6 van, és az egyes a legjobb jegy. Ha nem iskolában voltunk, akkor az iskola által szervezett közös programokon vettünk részt, ezek általában a környék nevezetességeit mutatták be. Ellátogattunk Kölnbe, ahogy minden évben szokás, ahol megcsodálhattuk a dómot, aminek a tetejére a tériszonyosoknak is megéri fellépcsőzni, hiszen gyönyörű kilátás nyílik az egész Ruhr-vidékre. Itt még az Olimpia Múzeumot is megtekintettük. Voltunk Oberhausenben, ahol megnéztük a Christo-kiállítás a Gasometerben. A kultúrprogramokon kívül szórakozás is volt, például szintén Oberhausenben a See Life akváriumba és a bochumi falmászó centrumba látogattunk el. A hétvégét a befogadó családdal töltöttük, ők szerveztek nekünk programokat, ahogy hétköznap délutánonként is. Többek között voltunk a partnereinkkel moziban, és mivel szerintük már strandidő volt (25 fok), ezért pénteken az összes környékbeli a strandon gyűlt össze. Partnereink igyekeztek olyan programokat szervezni, hogy a magyarok a magyar barátaikkal együtt tudjanak lenni, ami az első napokban nagy segítséget jelentett, de ahogy kezdtünk feloldódni, a német diákokkal is egyre jobban el tudtunk szórakozni.
A visszafogadás, ami 4 hónappal később történt, annyiban könnyebb volt, hogy ismertük már partnereinket és azok szokásait, de ez is izgalmas volt. Különös volt megtapasztalni, hogy valaki másért felelősséget kell vállalni, de végül egész jól megoldottuk ezt a feladatot és közben nagyon jól éreztük magunkat. A német vendégeknek igyekeztünk megmutatni Budapest nevezetességeit és magát a várost éjszaka és nappal is egyaránt, hiszen mégis csak egy gyönyörű hely. Voltunk ezenkívül paintballozni és levittük őket egy egynapos kirándulásra Keszthelyre is, ahol megnéztük a Balatont, és néhány múzeumba is ellátogattunk. Ahogy azt láttuk, nekik is ugyanúgy tetszettek az itteni programok, mint nekünk a németországiak, és hasonlóan jól érezték nálunk magukat.
Az összesen 20 nap alatt sokat fejlődtünk nyelvtudás szempontjából, és a németek is megtanultak egy-két magyar kifejezést vagy szót. (Mikor nyelvtörőket olvastak fel az különösen vicces volt.) A csereprogram során megismerhettünk egy másik kultúrát, és életre szóló élményt nyújtott mindannyiunknak. Reméljük, hogy ez a kapcsolat még sokáig fenn fog maradni, és sok új diáknak lesz lehetősége részt venni rajta.
Sali Kamilla, Fekete Zsófia 9.A
Galéria
