avagy
egy lengyelországi kirándulás
Az a szerencse ért 9 tanulót a Jedlik Ányos Gimnáziumból, hogy képviselhették otthonukat, Csepelt egy nemzetközi diáktalálkozón. A legnagyobb megtiszteltetés számomra az volt, hogy benne lehettem ebben a 9-ben.
A dolog valójában történelmi projektnek indult, de egy remek kis nyaralás kerekedett ki belőle. Csatlakozott hozzánk a mindig mogorva sofőr, a hihetetlen lengyelországi információval rendelkező Gábor bá, és persze Jani bá, a csepeli önkormányzat képviselője. Természetesen Lakner tanárnő is csatlakozott a társasághoz, hogy megnyugtassa az angolul kommunikáló csapatot. Egy keddi reggel pont ideális az indulásra, legalább nem olyan későn érünk oda, nem leszünk olyan fáradtak. Ennek ellenére mi kivénhedt zombikként szálltunk le Kielcében az összkomfortos mikrobuszunkból, és ballagtunk a szállodába, ahol már vártak minket a szobáink. Az első nap persze nem terheltek minket túl, kaptunk egy könnyű kis vacsorát, aztán jóccakát. Márpedig egy magyarnak aztán senki ne mondja meg hogy mikor menjen aludni! Átjárogattunk a többiek szobájába, és persze fokozott hangnemben szórakoztunk.
Előbb-utóbb persze mindenki elment aludni, mivel hát mi sem bírjuk örökké.
A következő nap még érdekesebb volt, ugyanis megismerkedtünk a külföldi diákokkal. Ilyenkor születtek az olyan ötletek, mint hogy „mérjük össze erőinket a németekkel egy rúd Tesco-s párizsis küzdelemben”. Találkoztunk továbbá a saját otthonukat képviselő ukránokkal, románokkal, és persze a lengyel házigazdákkal is, akik szintén prezentációkkal vették ki részüket a munkából. Az előadások véleményem szerint remekül sikerültek, különösen, ha figyelembe vesszük a felkészülésre kapott idő rövidségét. Az első prezentáció a városunk nevezetességeit mutatta be a külföldi érdeklődőknek, utána következett egy beszélgetés történelmünk fontosságáról, majd egy újabb prezentáció Eszterházy grófról. Ezek után elmentünk körülnézni a városban, majd vissza a szállodába, ahol megismételtük az előző esti eseményeket.
Így teltek a napjaink, javarészt utazgattunk, megnéztük Krzyztopór várát, ami Ujazd városában található, bejártuk a városi parkot keresztül-kasul, sőt még bevezettek minket a polka rejtelmeibe is.
Mindezek mellett persze vittek minket a lengyel disco-któl kezdve a lengyel popénekesek koncertjéig, csakhogy szórakoztassák a becses társaságot. Lengyelországot leginkább azoknak ajánlanám figyelmébe, akik szeretik a nagy múltú építmények nézegetését.
Remekül szórakoztunk, aztán csak, huss, elröppent a teljes hét. Ez alatt az idő alatt mi felforgattuk egész Kielcét, idegesítve mindenkit az érthetetlen magyar hablatyolásunkkal, de úgy érzem, remek barátságok is köttettek. A hazaút már az emlékek és a belső poénok felelevenítésével telt, és még azóta is emlegetjük őket. És azt hiszem, egy jó ideig el se felejtem őket.
Szabó Gergő 11.A
Galéria
