Szilágyi Zsuzsa egy nappal 62. születésnapja előtt csendesen, békésen, búcsú nélkül távozott el közülünk. Legyőzte őt az a kíméletlen, könyörtelen kór, amely három éve fonta körülötte egyre szorosabbra és erősebbre végzetes hálóját. És mi, kollégái láttuk a küzdelmét, azt a mindenre elszánt vasakaratot, amely újabb és újabb utakra hajtotta az elérhető gyógyulás reményében.
Nem panaszkodott, nem csüggedt, az új tanév kezdetén mosolyogva, bizakodva vállalta újra a munkát. A tanítást, amely 32 éven át a Jedlik Ányos Gimnázium osztálytermeiben lehetőséget teremtett számára ahhoz, hogy rendkívüli tudását és széleskörű műveltségét megmutathassa, átadhassa. Jó érzékkel választotta ki és készítette versenyekre tanítványait, akik sikeresen szerepeltek az Ábel Jenő Latin Nyelvi versenyeken.
Osztályfőnöki tevékenységét mindenekelőtt emberséges jelleme és figyelmes, nyitott attitűdje határozta meg. Sokoldalúsága és magasfokú intelligenciája minden beszélgetésben megnyilvánult, legyen szó történelmi-politikai kérdésekről, az antik világ rejtelmeiről, súlyos etikai vagy megosztó filozófiai tanokról, de akár csak a hétköznapok ügyes-bajos dolgairól is.
Munkatársait, diákjait egyaránt tisztelte, őszinte érdeklődéssel fordult feléjük. Környezetének problémáit mély empátiával kezelte, kiváló emberismerete nem csak pedagógiai munkáját, hanem valamennyi emberi kapcsolatát meghatározta. Saját magát igyekezett mindig mások mögé helyezni, még súlyos betegsége idején is a másokkal való törődés és odafigyelés jellemezte.
Nem volt ez másként otthonában sem, ahol ápolásra szoruló, mozgásában erősen korlátozott lányát nagy odaadással, gondoskodó szeretettel ápolta utolsó erejéig. Zsuzsikával igazi társai voltak egymásnak, erősítették, támogatták egymást a sokszor reménytelennek tűnő, kilátástalan helyzetekben. Küzdött, felemelt fejjel, kitartóan. Életfeladatát olyan derűvel és odaadással teljesítette, amely mindannyiunk számára példaértékű lehet. Csak a könyörtelen betegség egyre erősödő szorongatásai tudták rákényszeríteni a korábban elképzelhetetlennek tűnő elválásra.
Nekünk, kollégáinak és barátainak, még nagyon hosszú időn át hiányozni fog kedves mosolya, érdeklődő, széles látókörű egyénisége, óriási tudása és műveltsége, amelynek átadását hivatásának és utolsó erejével is legfőbb feladatának tekintette.
Jókai Anna szerint a halál nem végállomás, csupán átszállás. Az utazás másik dimenzióban folytatódik, ahol a lélek megszabadul a földi élet valamennyi súlyos terhétől. Kedves Zsuzsa, kívánjuk, hogy így legyen! Nem felejtünk, nyugodj békében!
Galéria
