A Jedlik Ányos Gimnázium dolgozói és a magam nevében búcsúzom Mihályi Jánosnétól, Mártától.
52 évvel ezelőtt ismertem meg, mindketten az egyetemről egyenesen a Jedlikbe kerültünk, és innen mentünk nyugdíjba, Márta csak 70 éves korában hagyta ott az iskolát. Kiváló ember volt. Szép, derűt sugárzó, pozitív beállítottságú, az embereket és az életet szerető, erős egyéniség.
Három dolog volt meghatározó az életében: a szolnoki gyökerek, a családja és a hivatása. Bár élete nagyobb részét Budapesten töltötte, de lélekben mindig Tisza-parti lány maradt. A család volt a legfontosabb számára. Hűséggel és szeretettel irányította életüket. Nagyon büszke volt férjére, Jánosra és gyerekeire. János élete végén évekig ápolásra szorult, Márta zokszó nélkül, szeretettel tette a kötelességét.
Kiváló tanár volt. Szerette tanítványait, mindig a jó tulajdonságokat kereste bennük. Igényesen, felkészülten tanított. Óráit a könnyed hangvétel, a jó hangulat jellemezte. Kollégái, tanítványai egyaránt őszintén szerették, tisztelték. Különös szerencsének tartotta, hogy utolsó éveiben könyvtárosként dolgozhatott. Szívvel-lélekkel végezte ezt a tevékenységet is. A könyvtárat látogató tanulók száma ugrásszerűen megnőtt. Szívesen töltötték ott szabadidejüket, ha kellett, jó szót, ha kellett, beszélgetést vagy segítséget kaptak az órákra való felkészüléshez. Ugyanígy a kollégák is örömmel töltöttek egy-egy lyukasórát a könyvtárban. A fiatalokkal is szót értett, mindenki szerette. ifjabb kollégái gyakran hozták – vitték autójukkal, kímélve Márta fájós lábait.
Nagy volt a munkabírása, de sokszor állította az élet próbatétel elé. Legyőzte a rákot, és amíg szüksége volt rá férjének, tette a dolgát zokszó nélkül, saját egészségével nem törődve. János halála után testileg, lelkileg összeomlott. Súlyosan megbetegedett. Otthonában, fiai szeretetétől körülvéve, ápoló segítségével lassan ugyan, de egyre jobban lett. Boldogan készült új otthonába, és nagyon várta a májust, hogy megölelhesse első unokáját. Sajnos előbb távozott el, nagy űrt hagyva maga után.
Kedves Tisza-parti lány! Szolnokra elhunyt szeretteidhez hazatértél, a családban és a Jedlikben nagyon fogsz hiányozni.
Emlékedet megőrizzük, nyugodj békében!
Prekop Gézáné
Galéria
