A biológiai sokféleség napján a 9.B osztály rendhagyó biológiaórán vett részt.
Május 22-én, a biológiai sokféleség napján a földi élet gazdagságára hívják fel a figyelmet szerte a világon. Az idei világnapnak az ENSZ Környezetvédelmi Programja a „Be part of the Plan” (Légy része a Tervnek) mottót adta.
A biológiai sokféleség vagy biodiverzitás nagyon tág és több szintet felölelő fogalom, de minden rétege a földi élet sokszínűségét jelenti, annak minden formájával és valamennyi interakciójával együtt. Járjunk bár szélfújta réteken, hegyek ormain vagy akár a tengerek mélyén, számtalan növény- és állatfajjal találkozhatunk, melyek mindegyike fontos és pótolhatatlan szerepet tölt be az életközösségekben. Csodálattal idézzük fel tanulmányainkból, hogy messzi tájakon milyen elképesztő a fajgazdagság (pl. a borneói esőerdők mindössze 15 hektárján több fafaj él, mint Észak-Amerika egész területén), de egyáltalán nem kell távoli kontinensekig utaznunk, ha a biológiai sokféleség előtt szeretnénk fejet hajtani! Elegendő, ha a Kárpát-medence sajátos éghajlati viszonyai között élő olyan jellegzetes fajokra gondolunk, mint pl. a rákosi vipera, a lábatlan gyík, a tiszavirág, a parlagi sas, a foltos szalamandra vagy a lápi póc. Sőt, egyetlen kanálnyi jó minőségű talajunkban is 10-50 ezer baktériumfaj található.
De mi a helyzet a vizekkel? Május 22-én, a nemzetközi jeles nap alkalmával erre kerestük közösen a választ. Hiszen a Duna mellett élünk, a Dunára járunk kajakozni, a folyó vizét isszuk (tisztítva persze!), ott csodáljuk meg a nemrég született kishattyúkat, sétahajózunk, helyenként fürdünk vagy horgászunk; végtelenül természetesnek vesszük a Duna által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat (elvesszük a részünket belőle, mellette, rajta, benne), máskor meg csak bámuljuk hullámait „a rakodópart alsó kövén” ülve. És közben sejtelmünk sincs, micsoda gazdagság és milyen törékeny béke honol ott, ahol „fecseg a felszín, hallgat a mély.” Szóval mi is a helyzet a vizek élővilágának sokféleségével?
Szűkebb környezetünk alaposabb megismerésének vágyától vezérelve május 22-én a 9.B osztály tagjai egy rendhagyó biológiaórán vehettek részt. A 1,5 órás foglalkozást Becz Álmos, a HUN REN Vízi Ökológiai Intézet kutatója tartotta. A fiatal tudománykommunikátor többféle (színű és szagú) dunai vízmintával érkezett hozzánk, azzal a céllal, hogy megismertessen minket a Duna fajdiverzitásával – az élővilág 5 nagy eukarióta szupercsoportja egy-egy képviselőjének bemutatásán keresztül. Az talán kétségbe vonható, hogy mindenki számára világossá vált, mik is ezek a szupercsoportok és pontosan milyen élőlények tartoznak oda, ám hogy a 9.B-sek elvarázsoltan „vadásztak” mikroszkópjuk látómezejében mindenre, az biztos! Így esett, hogy nemcsak Pandorinákat, Pelomyxákat, Codosigákat és egyéb kimondhatatlan nevű (és kimondhatatlanul érdekes) lényeket figyelhettek meg, de nagy örömöt okoztak számukra a vízmintákban talált „ismerős” szúnyoglárvák, kerekesférgek, telepes harangállatkák, kovamoszatok, mohaállatpeték sőt, még a fonálférgek is. Egy nagyváros nyüzsgő életéhez hasonlított minden tárgylemeznyi minta, egy metropolisz forgatagához volt mérhető minden gyökérdarabkából kipréselt nedvesség. Közben előadónk a saját mikroszkópja látómezejének történéseit közvetítette élőben, telefirkálta fajspecifikus jegyekkel a táblát, kiosztotta az újabb mintákat, segített az azonosításban, válaszolt az érdeklődők kérdéseire, szóval – ahogy mi sem – nem unatkozott! Én csak figyeltem a diákokat, ahogy a szemük előtt igazolódtak az előadó dédnagyapjának, a költő S. Becz Pálnak örök igazságot kimondó sorai:
„Nézd, a vízcsepp szűk határa
Egy világot zár magába,
S benne apró, parány lények
Tért s nyugalmat lelve élnek.”
Talán tudtuk eddig is, hogy a Duna, a mi Dunánk egy fajokban rendkívül gazdag élőhely, de még sohasem láthattuk ezt a szemkápráztató sokféleséget ennyire közelről. Köszönjük szépen a lehetőséget!
A galéria fotóit Kékesi Attila tanár úr készítette.
Galéria
