1948-ban, az államosításkor jól szervezett, igényes és ugyanakkor családias légkörű iskolát hagytak itt a bencések. 1952-ben avatták az iskola mai épületét, amely akkor Közép- Európa egyik legkorszerűbb iskolaépülete volt. Ezzel egyidejűleg az ELTE gyakorló iskolája lett és megindult egy hallatlanul színvonalas tanári gárda szervezése. A bencés hagyományok és e kiváló tanári kar együttes hatása meghatározó volt az iskola későbbi éveiben is. A tanulók létszáma és eredményeik, az iskola hírnevével együtt évről évre gyarapodtak. Egy iskola életében fontos tényező, hogy ésszerűen tudjon alkalmazkodni a társadalmi igényekhez. Ennek jegyében indult meg a tagozatok szervezése, először a nyelvi, majd a természettudományos, újabb időkben az informatika csoportok.
Az iskola épületét egy több mint 22 milliárd forintos költségvetésű, négy éven át tartó projekt keretében újították fel és bővítették ki 2019 és 2023 között. Ennek keretében a korábbi, 1952-ben átadott épület teljeskörűen megújult, valamint nagyrészt a régi tornaterem helyén egy új szárny is épült, amelyben egy 1000 fő befogadására alkalmas központi aula, informatikai és nyelvi termek, könyvtár, színházterem és egy 1500 négyzetméter területű sportcsarnok is helyet kapott.
Az iskola mindig fontosnak tartotta a tehetséggondozást, ezért amikor lehetőség nyílt 8 osztályos képzést is indított, amely napjainkig nagyon szép sikereket hozott tanulmányi versenyeken és egyetemi felvételek szempontjából egyaránt. A végzett tanulók többsége egyetemen, főiskolán folytatja tanulmányait, melynek befejezése után többen visszatérnek a kerületbe, mint munkavállalók. Talán nincs Csepelnek egyetlen nagyobb intézménye sem, ahol egykori diákunk ne volna. A tanári kar a nevelés ügyét nagyon fontosnak tartja. A humánumot, az emberséget, a közösségi embert kívánja erősebben kialakítani. Fontosnak tartja a hagyományok ápolását és teremtését. „A Jedlik Ányos Gimnázium félévszázados története – nehéz epizódjaira ellenére – egyenes vonalú fejlődést tanúsít. A nagy emberi feszültségek és az értelmes alkotóerő viharából mindig az utóbbi került ki győztesen. Sohasem törekedett látványos sikerekre, hanem a józan nevelés lehetőségeit kihasználva érte el eredményeit. Olyan kulturális központot hozott létre, amely meghatározó tényezője a kerületnek” – olvasható egyik évkönyve előszavában. Az iskola múltja és jelene biztosíték arra, hogy a következő évtizedekben is a tudás és emberség közvetítője lesz Csepelen. Úgy legyen!