Fájó szívvel tudatjuk mindazon egykori kollégánkkal és diákjainkkal, akik ismerték és kedvelték, hogy Helmut Auffermann úr, a hattingeni Holthausen Gimnázium hajdani igazgatója 2024. április 1-jén, hosszú betegség után, 87 éves korában elhunyt.
Távozása nagy veszteség számunkra, hiszen egyik alapítója, aláírója és támogatója volt a közel 40 éve tartó diákcserénk együttműködési megállapodásának. 1985-ben a diákcsere elindítása és engedélyeztetése két ellentétes politikai rendszerű ország tanulói között nem csak újszerű, hanem nagy körültekintést és gondos előkészítést igénylő feladat volt mindkét fél számára. Auffermann úr szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy a diákcsere a közösen szerzett számtalan élményen keresztül, a kezdetben idegen kultúrák mélyebb megismerése által mindennél jobban előmozdítja a népek és országok közötti megértést, elfogadást és együttműködést. A diákcserének egész életében kitüntető figyelmet szentelt, évekig személyesen kísérte a német csoportokat és igyekezett ő maga is minél jobban megismerni országunkat, különösképpen Budapest és Csepel nevezetességeit, történelmét és kultúráját. Rendkívül rövid idő alatt Budapest- és Magyarország-rajongóvá vált, gyalogosan felfedezve városunk és kerületünk legapróbb kincseit is.
Emberi kapcsolatait az odafigyelés és törődés jellemezte. Legendás memóriájának köszönhetően iskolájának valamennyi tanulóját, így a diákcserében résztvevőket is név szerint ismerte, sőt szüleiket, családjaikat is, tudta, ki milyen támogatást vagy segítséget igényel.
Mi, a magyar csoportokat szervező és kísérő pedagógusok is élvezhettük ember- és vendégszeretetét, segítőkészségét és mindenre kiterjedő figyelmét. Nehezen megoldható, váratlan problémáinkat mindig készséggel orvosolta, mi pedig bátorítást, megnyugtatást és segítő kezet kaptunk a feladathoz. Jó volt őt a diákcsere legfőbb védnökének tudni.
Komoly szakmai tudása, rendkívüli műveltsége, gyerekszeretete és kiváló pedagógiai érzéke, tudása és kincsestára, a kollégákkal való tiszteletteljes kapcsolata alapján mindannyiunk számára igazi példakép volt. Személyében mindenekelőtt a Jedlik Ányos Gimnázium, annak régi és jelenlegi tanárai és diákjai, ezen felül pedig magyar városaink, magyar irodalmunk, építészeti kincseink és hagyományaink egyik legnagyobb külföldi hódolóját veszítették el.
Köszönjük sokoldalú támogatását, bölcs döntéseit és nem feledjük megnyugtató mosolyát, emberségét. Nyugodjék békében, Auffermann úr!
Budapest, 2024.04.10.
Tengelicsné Pénzes Margit
Galéria
