A Határtalanul! pályázat keretében március 17. és 20. között a Felvidéken jártunk a 7.a osztállyal. Az indulás napján már korán reggel az iskolánál voltunk, megérkezett a buszunk, és mi pakoltunk és pakoltunk, aztán 7 órakor nekivágtunk az útnak.
Az első állomásunk Dévény, a történelmi Magyarország nyugati kapuja volt. Fülünkben csengtek Ady Endre költeményének szavai: „ Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival.” Nemcsak Adyról emlékeztünk meg, hanem megtekintettük a várat,
a Duna és a Morva folyók összefolyását, és megemlékeztünk a kommunista diktatúra áldozatairól. Az emlékműnél tiszteletadásunk jeléül elhelyeztük koszorúnkat.
Nem kellett sokat buszoznunk, és máris Pozsonyba értünk. Pozsony verőfényes napsütéssel fogadott bennünket. Először felmentünk a várba,
majd bejártuk a történelmi városrészt.
Megilletődve álltunk a reformkori magyar országgyűlések színhelyéül szolgáló épület előtt, elméláztunk, hogy ezek a kapuk látták még belépni például Wesselényit, Kölcseyt és Deákot.
Az óvárosban meglátogattuk a Szent Márton gótikus templomot is, ahol sok királyunkat koronázták meg a történelem folyamán. Királyaink előtt is egy koszorú elhelyezésével tisztelegtünk.
Majd Szentgyörgynek vettük az irányt, ahol a kis város felett magasodnak Fehérkő várának maradványai. Egy szép erdei ösvényen kellett felkapaszkodnunk a romokhoz. A vár a XIII. század utolsó harmadában épült, s még most is, romos állapotban sugározza hajdani erejét, szépségét.
Ezzel első napunk programja véget ért, Deákiba mentünk a szállásunkra, ahol vacsora után még – felkészülendő a következő nap eseményeire – népdalokat énekeltünk, főképp azokat, melyeket Kodály Zoltán a környéken gyűjtött.
A keddi napunk is korán kezdődött, és nagyon izgatottan indultunk útnak. Első úticélunk ugyanis Galánta volt, az ottani Kodály Zoltán Gimnázium, amely magyar tanítási nyelvű. A galántaiakkal való találkozásunkat azért is vártuk különösen, mert hajdan, a 70-es, 80-as években a Jedliknek a galántai gimnázium ún. testvériskolája volt, s rendszeresek voltak az egymáshoz látogatások. Hamar kiderült, hogy Marsall János, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója ifjú tanárként még járt a Jedlikben, s hogy a mi igazgatónk, Bese Benő igazgató úr pedig diákként vett részt a galántai csereutazáson. Így azt érezhettük, régi barátokhoz érkeztünk. És úgy is történt. Marsall János igazgató úr és kollégái, valamint a diákok, akikkel találkoztunk, nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Az igazgató úr bemutatta a gimnázium történetét, mesélt a viszontagságos évekről, hallhattunk arról, hogy a kisebbségi lét bizony sokszor nehézségekkel jár.
Ízelítőt kaphattunk az iskolában folyó sokszínű tevékenységekről: láthattuk a néptánccsoportot gyönyörűen táncolni, hallhattunk részleteket a Tsízió diákszínpad nagyszerű Jézus Krisztus Szupersztár musical előadásából. A galántai diákokkal együtt koszorúztuk meg Kodály Zoltán szobrát, s elénekeltük közösen az A jó lovas katonának toborzó dalt, melyet Kodály Galántától nem messze, Zsérén gyűjtött.
Mikor elbúcsúztunk a galántaiaktól, megfogadtuk, hogy a két iskola kapcsolatát ismét élőbbé tesszük. Galánta ott maradt a szívünkben.
Ezen a napon még két monumentális, gyönyörű középkori várkastély várt ránk. Vöröskő vára, a Kárpát-medence egyik legszebben fennmaradt és berendezett várkastélya, mely a grófi Pálffy családé volt több mint 300 éven át.
Itt tanultuk meg, hogy a Pálffyak címerébe hogyan került a kocsikerék közé szorult szarvas. A legenda szerint a családot egy útjuk során egy a hintó kereke közé szorult szarvas mentette meg csodás módon attól, hogy egy szakadékba zuhanjanak. Ezzel a címerrel aztán még többször találkoztunk további utunkon, hiszen a környék egy igen fontos történelmi családja volt a Pálffy család.
A délutánt Nyitrán töltöttük, ahol a Püspökvárat látogattuk meg. Sétáltunk a nyitrai várkomplexumban, és megcsodáltuk a pompázatos barokk templomot, miközben közvetlenül megszemlélhettük a barokk stílus jellegzetes jegyeit.
Második napunk a Zoboralja tájegységhez tartozó Zsérén ért véget, ahol a tájházban a Zsibrice együttes várt bennünket. Az együttes alapító tagja, Bencz Ilona beszélt a tájházban látható kiállításról, képet alkothattunk a régebbi vidéki életmódról, tanultunk a fonásról, szövésről. Megismerhettük a falu és a tájegység jellegzetes ünnepeit, a hozzájuk kapcsolódó népszokásokat, majd pedig asszonycsúfoló dalokat hallgattunk meg az együttes előadásában. A közös délutánt az együtténeklés zárta, itt énekeltük el az előző este gyakorolt népdalokat.
Harmadik napunkon először Trencséntornyosra mentünk. 1708 augusztusában itt játszódott le a Rákóczi szabadságharc egyik fontos csatája, a trencséni csata. Erről az eseményről emlékeztünk meg a trencséntornyosi emlékműnél, ahol elhelyeztük a tiszteletadás és emlékezés koszorúját, és elénekeltünk egy kuruc dalt.
Majd átmentünk Trencsénbe. Megtudhattuk, hogy ez a település már a római korban is ismert volt, a Marcus Aurelius császár által vezetett római légiók terjeszkedésének legészakibb bizonyítékait találták meg itt. Először felmentünk az óratoronyba, onnan csodáltuk meg a várost.
Majd pedig bejártuk a zegzugos várat, s közben a kiállítások segítségével elképzelhettük, hogyan élhettek itt a középkorban az emberek. Az óvárosban felújító munkák folynak, ugyanis a város már 2026-ra készül, amikor is Európa kulturális fővárosa lesz. A trencséniek kedvesen invitáltak bennünket, térjünk vissza a 2026-os eseménysorozatra.
Napunkat Bajmócon zártuk, ahol egy nagyon különleges vár fogadott minket. A bajmóci vár egészen a XIX. század végéig megőrizte középkori jellegét, akkor azonban tulajdonosa, a Pálffy család egy sarja, Pálffy János Ferenc gróf átépíttette a későgótikus francia várbelsők mintájára. Az átalakítás 1908-ra készült el, a kastélyban rengeteg helyiséget alakítottak ki, és 365 ablakot készítettek, a szóbeszéd szerint azért, hogy minden nap másik ablakon lehessen kinézni. A kastélyon kívül megtekintettük a családi kriptát, és a vár alatt található cseppkőbarlangot is.
Negyedik napunkra a magyar történelem két híres bányavárosa jutott: Körmöcbánya és Selmecbánya. Körmöcbánya az egykori Magyar Királyság egyik legfontosabb aranybányászattal foglalkozó bányavárosa volt. Az aranybányászaton kívül itt működött a korszakban a legfontosabb pénzverőhely is, ahol a híres körmöci aranypénzt verték. A város kedves főterén kívül meglátogattuk a Pénzérmék és Érmék Múzeumát, ahol a bányászati tevékenységgel, a pénz történetével és a pénzveréssel ismerkedhettünk. Sőt, a látogatás végén kipróbálhattuk a pénzverést is, egy kerek fémérmére a mintát egy határozott nagy kalapácsütéssel kellett beleütnünk.
Körmöcbányáról Selmecbányára mentünk át. Selmecbánya is egy ősi bányaváros, de itt elsősorban ezüstöt bányásztak. Ma már fontosabb a város turisztikai jelentősége, mint bányatevékenysége, de a bányászat hagyománya még ma is élő a városban. Ottjártunkkor például bányászkongresszust tartottak a városban, így láthattuk, milyen a bányászok ünnepélyes egyenruhája.
Először felmásztunk a Kálvária dombra.
Majd a selmecbányai evangélikus líceum falán lévő emléktábláknál helyeztük el utolsó koszorúnkat, mellyel Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán iránt fejeztük ki tiszteletünket. Ők életük egy szakaszában ezen épület falai között végezték tanulmányaikat.
Még hátravolt egy szép selmecbányai séta, ahol az óváros utcáit róttuk fel és le megcsodálva a szép régi épületeket.
Itt ért véget felvidéki utazásunk, buszba szálltunk, s elindultunk Budapest, még pontosabban kiindulópontunk, a Jedlik felé.
Csodálatos és gazdag négy napot élhettünk át a Felvidéken, sokat tanulhattunk a magyar történelemről, megtapasztalhattuk az ottani élet sajátosságait. S bár csodaszép volt az utunk, négy nap után jó volt megpillantani a Jedliket.
Végül szeretnénk kifejezni hálás köszönetünket mindazoknak, akik utazásunkat lehetővé tették és segítették. Köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Zrt.-nek a pályázat adta lehetőségért, a Dél-Pesti Tankerületnek, hogy utunkat mindenben támogatták, Kollár Szilviának, a Dél-Pesti Tankerület pályázatokért felelős referensének, hogy mindennemű kérdésben számíthattunk türelmes, kedves, hathatós segítségére, a Jedlik Ányos Gimnázium igazgatóságának, akik minden munkafázisban segítették a szervezést és a kivitelezést, a Csillagösvény utazási irodának, akik utunkat és a gazdag programokat megszervezték.
a 7.a osztály, Kirják Miklós, Fehér Gabriella, Horváth Zsuzsanna