Curriculum vitae
Budapesten 1918-ban születtem, Csurgón tanultam a Csokonai Vitéz Mihály Református Reálgimnáziumban. Szerencsém volt az iskolámmal, a tanáraimmal: megtanítottak különbséget tenni a jó és a rossz között, a tudás és tudatlanság között. Sok ismeretet kaptam tudós tanáraimtól. Az iskola igazi ALMA MATER (Tápláló Anya) volt és maradt.
Érettségi után jogot tanultam a debreceni tudományegyetemen és négy év után a jogtudományok doktorává avattak. Közigazgatási pályára kerültem, szociálpolitikai munkakörben. Különböző szinteken, gyakorlati és elméleti vonalon dolgoztam 1941-59-es években. Talán legszebb, legemlékezetesebb feladatom volt az Országos Nép- és Családvédelmi Alapban (ONCSA) a sokgyerekes családok támogatásának megszervezése az 1942-44-es években. A szociálpolitikai munkát egyrészt örömmel, másrészt empátiával végeztem. Ma is sajnálom, hogy 18 év után abbahagyatták.
Idő közben a Budapesti Tudományegyetemen munka mellett 5 év alatt középiskolai tanári oklevelet szereztem matematika és ábrázoló geometria szakokon. Így kezdtem tanítani. Először egy budapesti általános iskolában, majd a Budapest, VIII. ker. Széchenyi István gimnáziumban 8 évig, végül a budapesti (csepeli) Jedlik Ányos gimnáziumban 9 évig. Nyugdíjba mentem 1979-ben. Nyugdíjasként további 14 évig matematikát tanítottam két gimnáziumban - félállásban.
Tanári pályafutásom sok kiemelkedő eseményéből néhányat szeretnék megemlíteni. Elsősorban a diákjaink részére szervezett egyetemi előkészítő táborokról kell beszélnem. Ennek első része volt másfélhetes tanfolyam a karácsonyi szünetben, majd a nyári kéthetes tábor hosszú éveken keresztül. A gyerekek tanulásvágya, a tanár-kollégák fáradhatatlan és ötletes munkája, az egyetemi hallgatók lelkiismeretes korrepetáló és szervező tevékenysége tette sikeressé az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákat. A hivatalos szervek (az iskolavezetés, a kerületi Tanács, a kerületi ifjúsági szervezet) mindig gondoskodtak a szükséges anyagi fedezetről - dicsérendő módon -, pedig akkor is nagyon nehéz volt a költségeket előteremteni.
Örömmel emlékezem a vezetőtanári munkámra. A Budapesti Tudományegyetem a 10 félév alatt összesen 23 ötödéves matematika tanár szakos egyetemi hallgatót küldött hozzám, hogy a tanítás gyakorlatát megismerjék, megtanulják részint hospitálás, részint tényleges tanítás során. A fiatal tanárjelöltek lelkesek, általában jól képzettek voltak. Többen részt vettek az egyetemi előkészítő tábor oktató, nevelő munkájában. Néhányan utólag is felkerestek konkrét módszertani problémáik megbeszélésére.
Az érettségizett volt diákjaim egy része utólag is jelentkezik és beszámol életének útjáról, például továbbtanulásról, munkájáról, sőt többen is bemutatták választott jegyesüket, házastársukat. Az egyik volt osztályom diákjainak nagy része minden év novemberében csoportosan meglátogat, pedig ők 22 évvel ezelőtt, 1975-ben érettségiztek. Oly jó nekik egymással is találkozni. Örülnek egymásnak.
Befejezésül megemlítem, hogy a Magyar Oktatási Minisztérium 1997-ben „az oktatás érdekében végzett eredményes munkámért" az Oktatásügy Kiváló Dolgozója című kitüntetést adományozta. Négy évvel később a Jedlik Ányos Gimnázium Jedlik Ányos díjat alapított és egy-egy művészi Jedlik Ányos-plakettet adományozott évenként az iskola egy tanárának és egy diákjának. Az első évben egy tanítványom (kiváló mérnök lett belőle) és én kaptam a Jedlik Ányos-díjat és plakettet. Változatlanul jól esik, ha egy volt kollégám, egy volt diákom felismer és visszaemlékezik az elmúlt szép időkre.
Dr. Major Pál