Dr. Éder Zoltánné

Tisztelt Márta Néni, kedves Márta!

Egyre inkább fogyó pályatársaid, több ezer volt tanítványod nevében - családod gyászában osztozva megrendült lélekkel vesszük körül koporsódat.​​

Akik tudtak arról, hogy hónapokon át alattomos betegség gyötrő kínjaiban szenvedtél, azok is megdöbbenéssel fogadták a hírt, hogy Te, aki mindig fáradhatatlan,​ lelkes, eleven voltál - eltávoztál körünkből. Már jó kétezer éve mondják, halljuk: Te mortuis nil, nisi bene! - A halottakról jót vagy semmit!

Igen, nincsen tökéletes ember. De ami bennünk jó, abból okulhat az utókor. Jó három hónapja temettük Mészáros Zsolt kollegánkat. Róla elmondhattuk, hogy a Je​​dlik Ányos Gimnáziumnak egyetlen "monsieur"-je volt: Ó! És milyen könnyű dolga van annak, aki itt, végső búcsú pillanatában kimondhatja Rólad a legfőbb jót, az igazságot: az Alma Mater egyetlen "Márta Néni"-je, pedig Te voltál - és ez a kéttagú megjelölést nemcsak nevet jelent, hanem karaktert, jelenséget és korszakot jelöl iskolánk történetében - aki egy generáción át kulturális tevékenységeddel, lelkesedéseddel, szellemeddel rányomtad egyéniséged nemes bélyegét gimnáziumunk arculatára.

Néhány héttel ezelőtt az egyik negyven éves érettségi találkozón volt tanítványaid - jórészt már régen nagymamák - megemlékeztek arról, hogy tanórákon akár gerendán, akár bordásfalon gyakoroltak, a szakmai útmutatás szövege mellé mindig tudtál olyan morális direktívákat mondani, amelyek értékét igazán életük folyamán később méltányolták, így például többek között a következőt: "Odaadással végezd a gyakorlatot, erősítsd hasizmaidat, mert gyermekeidet majdan nem az orv​​os fogja megszülni hanem Te!". Az indirekt, de hatásos nevelés minő szép példája. Ki ne emlékeznék közülünk, akik az elmúlt jó 40 esztendőben kollégáid voltunk, arra, hogy fáradhatatlan buzgalommal, nagy odaadással előkészített buzogány, zászlós vagy szalaggyakorlatokkal Te biztosítottad mindenkori ünnepeink leghangulatosabb, legjelentősebb színfoltját. Különös élményt jelentett ez diáknak és tanárnak egyaránt.

Találékonyságod, rendkívüli pedagógiai és​​​ szakmai érzéked, tehetséged mégis leginkább amatőr tánc-csoportod megszervezésében nyilvánult meg. Nem kerülhetem itt el, hogy hitelesség kedvéért idézzek néhány idevágó megállapítást az iskola fennállásának 50-ik évfordulójára megjelent évkönyvből:

Cserné Pázmándi Anikó visszaemlékezéseiből. Ő diákod volt, tánccsoport tagja, most meg iskolánk tanára. A tánccsoportba bárki jelentkezhetett, korra, nemre és súlycsoportra való tekintet nélkül. Mindössze két szabályhoz kellett igazodnia: engedély nélkül nem hiányozhatott, és a próbákon, valamint a fellépéseken szívvel - lélekkel kellett táncolni​​​a. A csoport repertoárja az évek folyamán egyre gyarapodott. Íme néhány a számok közül: Tiroli polka, Kánkán, Kádár Kata, Tere-fere polka, A vásár, Rendhagyó földrajzóra. A zenét az iskola öt-hat fiú tanulójából verbuválódott önkéntes zenekara szolgáltatta, amelynek egyik tagja Nepp József volt. Sok helyen léptek fel a táncosok szerte az országban: főiskolákon, egyetemi klubokban, kulturális és sporteseményeken, bálokon, szállodai ünnepélyeken és rendszeresen az Erkel Diáknapok keretein belül. Itt kategóriájukban minden alkalommal arany oklevelet kaptak, vagyis első helyezést értek el. A csoport az 1984-85-ös tanévben például összesen 26 alkalommal lépett színpadra. Ha valaki közölünk túlságosan profánnak érezné a visszaemlékezést, tudja meg, Te emlékezetünkben életünk végéig ebben a szerepben maradsz meg. Iskolánk is hírnevét, tekintélyét nagymértékben e tevékenységednek köszönheti mind a mai napig.

Éppen ezért ítélhetjük méltánytalanságnak, hogy - gyakori panaszod szerint - évtizedeken át a felsőbb hatóság részéről sok sérelem, megaláztatás ért: eszmei okokból. Elégtételül s​​zolgálhatott Neked mégis, hogy a fentiek ellenére talán ugyanazok részéről sokszor részesültél jutalomban, szakmai munkád kiválósága elismeréséül. 1975-től 1979-ig Nápoly vidékén öt kisváros, általános és középiskolájában művészi tornát tanítottál. Iskolánk hírét tehát Olaszországba is elvitted, így nemcsak a magyar, hanem a nápolyi olasz televízió nézői is megcsodálhatták munkálkodásod eredményét.

Pályádat a Jedlik Ányos Gimnáziumban kezdted​ el és fejezted be. Tantestületünk történetében erre alig van egy-két példa. Nyugdíjba vonulásod után 1984. és 1990. között iskolánkban külön szerződéssel folytattad áldásos tevékenységedet.

 
Szívbe markolóan igazak a közismert sorok: